A legmagasabb matematikai elismerésben, Abel-díjban részesült Szemerédi Endre matematikus, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének és az egyesült államokbeli Rutgers Egyetemnek a tudósa.
A magyar matematikus május 22-én Oslóban, Norvégia uralkodójától, V. Harald királytól veheti át az elismerést. Az Abel-díj, amely kimagasló matematikai eredmények elérését, alapvető matematikai problémák megoldását, új technikák és alaptételek kidolgozását, új kutatási területek megalapozását jutalmazó nemzetközi elismerés
Abel-díjban részesült Szemerédi Endre matematikus, az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének, valamint az egyesült államokbeli Rutgers Egyetemnek a tudósa, akit idén március 15-e alkalmából Széchenyi-díjjal tüntettek ki.
Az Abel-díjat kiemelkedő matematikusoknak osztják ki évente a a Nobel-díj mintájára, Szemerédi Endre már a második magyar díjazott tíz év alatt.
Részlet a vele készített interjúból:
Hogyan néz ki egy matematikai kutatás, miként születik meg egy-egy eredmény?
– A matematikus először gondolkodik, én eközben például sétálgatni szoktam. Majd megszületik az alapgondolat, vagy legalábbis megérzem, hogy jó az az irány, amin éppen elindultam. Ha ez megvan, akkor ennek megfelelően akár hetekig is számolgatok. Olyan ez a folyamat, mint a művészeknél megfogalmazott isteni szikra.
Mi a szép a matematikában?
– A kreativitás és a határtalanság. Itt nincsenek korlátok, bármilyen problémán gondolkodhatok. De mi a szép egy zeneműben, egy katedrálisban vagy egy költeményben!? Talán mondjuk az, ahogy felépülnek és végül összeállnak. Mi, matematikusok is így építkezünk, ebben nem sokban különbözünk a művészektől.
